Csak most, a merényletet követő bő egy évvel később szivárogtak ki ezek a hírek a francia-, majd az azt átvevő horvát sajtóba.

Az egykori jugoszláv, szerbiai Crvena Zastava fegyverüzemben gyártott Kalasnyikovot nem a francia gúnylap szerkesztőségében mészárlóknál, hanem külsős "társuknál", a párizsi Hyper Hide kóserboltban túszt ejtő Coulibalynál találtak.

A szálak egy bizonyos Claude Hermanthoz vezetnek. Egy egykori francia idegenlégiós, aki a horvát függetlenségi háborúba is beszállt önkéntesként.
A felesége nevére bejegyzett cég interneten keresztül rendelt egy szlovák cégtől hatástalanított fegyvereket, amelyeket s műhelyében ismét üzemképes állapotba helyezett, majd továbbpasszolt.

Coulibaly fegyverén a mikroszkópos vizsgálatot követően olyan anyagdarabkákra lelte amelyek Herman műhelyének a szerszámaitól származnak.
A fegyverek egy részét egy olyan kurd nemzetiségű közvetítőn keresztül értékesítette, aki kapcsolatban állt brüsszeli radikális iszlamistákkal.

Hermant még hónapokkal a Charlie Hebro elleni támadás előtt előzetesbe került tiltott fegyverkereskedelem miatt, majd kiengedték, de miután kiderült: az ő fegyvere is saras a dzsihádista ámokfutásban, újra rendőrkézre került.

Története azért is érdekes, mert így az is kiderül: szélsőséges iszlamistáknak olyan bűnsegédeik is vannak, akiket az eszméikből semmit sem vallanak magukénak, csupán pénzért segítik őket.