A horvát Jutarnji List újságírói kimentek a terepre, hogy utána járjanak a háttérnek. Mármint nem Szíriába, hanem csupán Horvátország déli szomszédjába, Bosznia-Hercegovinába. Éspedig abba a közép-boszniai kistérségbe, ahonnan több olyan önkéntes dzsihádista harcos is származik, akik nemrég Szíriában estek el.

A Travnik és Vitez közötti 15 kilométeres útszakaszon szinte összefüggő sorban követik egymást a kávézók, autómosók, benzinkutak, hotelek és motelek, kis üzletecskék és nagykereskedelmi lerakatok. Travnikban hentesboltok és pékségek, majd a nyugat-európai vendégmunkások hivalkodó, ám meglehetősen ízléstelen, gyakran élénkrózsaszínre festett, avagy kanárisárga homlokzatú, aranyszínű kerítésekkel ékesített, túlméretezett családi házai jellemzik a tájat Putičevo és Nove Bile falvakban. Vitez határában gigászi méretű bevásárlóközpontok és raktárak terülnek el kilométeres hosszúságban. Ezek az objektumok közel 20 éve, közvetlenül a délszláv háború lezárása után kezdtek kiépülni. Az egységes arculattal cseppet sem törődő, ipari és kereskedelmi épületek eklektikus kavalkádját további harsány vendégmunkás-lakóházak fokozzák. Itt található Közép-Bosznia informális központja, ahol mind a bosnyák, mind a horvát lakosság vegyül. Kelet felé, egészen Zenicáig hasonló a helyzet. Szerbek errefelé kevesen maradtak, hasonlóan, mint ahogy a két entitásból, a Bosnyák-Horvát Föderációból és a Szerb Köztársaságból álló Bosznia-Hercegovina másik entitásában, a Szerb Köztársaságban pedig alig maradt muzulmán bosnyák és horvát.Travnik Bosznia középkori székhelye, míg Vitez a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben felduzzadt lélekszámú iparváros.