Pepita Croatia

Horvátország talán a legizgalmasabb szomszédunk, ezért megérdemel egy blogot!

Friss topikok

Címkék

abszurd (1) adóeltitkolás (1) Adria (9) aknamező (1) alapítvány (1) állatkínzás (1) állatvédelem (1) állatvilág (2) angelina (1) anorexia (1) Armada (1) ateizmus (1) átverés (1) autólopás (1) autópálya (2) autópályakezelő (3) Bajic (2) baleset (4) ballagás (1) bizarr (45) blog (1) Bosznia (5) bosznia hercegovina (4) brad pitt (1) britek (1) bugyi (1) buli (3) bulvár (1) bunda (1) bűnözés (18) bűnügy (6) csalás (4) csehország (1) csempészés (1) cukiság (2) Dalmácia (23) defláció (1) diákcsíny (2) Dinamo (1) Dioki (1) diszkrimináció (1) dráma (1) drog (2) dubrovnik (1) dzsihad (2) egészségügy (4) egyház (8) éhhalál (1) elektromos motor (1) elnökválasztás (2) emberölés (1) erőszak (1) Eszék (1) étel (1) EU (2) EU-s forrás (1) eutanázia (1) Facebook (3) fegyver (2) fehérmenű (2) fesztivál (1) fiatalkorú (3) film (1) foci (23) fürdés (2) gasztroblog (1) gazdaság (5) glamour (1) gólya (2) gyermek (3) gyilkosság (3) gyűlöletbeszéd (4) háború (10) háborús bűnös (3) haláleset (1) hálapénz (1) határvita (1) házasság (3) Hernádi (2) híd (1) hirdetés (1) homoszexuális (7) horvátellenesség (3) horvátok (1) Horvátország (12) horvát gazdasági kamara (1) hotel (1) huffington post (1) humor (4) hvar (1) időárás (1) időjárás (13) igazságszolgáltatás (1) illegális (1) INA (14) Ina (1) internet (1) Interpol (2) iszlám (1) Isztria (4) ítéletidő (2) Izland (1) Jezic (5) jófejség (1) jog (7) jövőkutatás (1) Jugoszlávia (3) kábítószer (3) kánikula (1) Karamarko (1) kegyeletsértés (1) kéjgáz (1) kemping (1) kerítés (1) Kína (1) kisebbség (3) Knin (1) koldusmaffia (1) kolinda (4) kőomlás (1) kormányválság (2) Korruoció (1) korrupció (21) kosárlabda (1) közlekedés (1) kresz (1) kritika (1) krízis (1) külhoni (2) kutya (3) legalizáció (1) legfőbb ügyész (1) Linic (10) maffia (1) magyarok (3) Magyarország (16) marihuána (1) média (3) megcsalás (1) Melania (1) mém (1) menekültek (6) meztelen (3) Microsoft (1) migráció (1) modell (1) Mol (14) munka (1) náci (3) nácizmus (2) nemi erőszak (1) népszavazás (6) norijada (1) nudizmus (1) nyaralás (2) nyomor (1) nyugdíjas (1) Obama (1) oknyomozás (1) olastország (1) Oluja (1) Oroszország (3) pálinka (1) parti (1) pedofil (1) pénzügminiszter (2) per (2) performansz (1) playboy (1) politika (4) prank (1) privatizáció (1) prostitúció (2) publicisztika (2) rákbetegség (1) randi (1) rasszizmus (1) recesszió (1) reform (1) reklám (1) rekord (1) rendőr (1) rendőrség (5) részeg (1) retro (1) rezsi (2) Ricky Gervais (1) Rijeka (4) rolling stone (1) Sanader (2) seselj (2) sibenik (1) sikkasztás (1) sport (3) strand (2) suker (1) Svájc (1) szépség (2) szerbek (2) Szerbia (8) szerelem (1) szex (3) szexi (2) szexizmus (1) szexi 60 éves (1) sziget (2) Szijjártó (1) Szíria (1) Szlavónia (3) Szlovénia (4) techno (1) tengerpart (11) terrorizmus (1) tinédzserek (4) tömegközlekedés (1) történelem (2) tragédia (1) Trianon (1) trollkodás (1) Trump (1) tüntetés (1) turizmus (7) tv (1) twitter (1) UEFA (1) újság (2) Ukrajna (3) USKOK (4) utazás (1) útépítés (1) vahabita (1) vak (1) választások (4) válaszztások (1) vasút (1) vélemény (3) vitorlás (1) vízdíj (1) Vukovar (7) WC (1) Zadar (1) Zágráb (3) zaklatás (2) zene (1) zlatan (2) Címkefelhő
">

'Facebook'

1990-ben eljött a demokrácia - ez biztos?

2014.01.15. 11:05 Zrinski Miki

Amikor az államok politikai berendezéseiről elmélkedünk, mindig egyértelmű váltásokról beszélünk. 1990-ig egypárti diktatúrában éltünk, majd eljött a demokrácia. Az általánosan elfogadott nézetek szerint 1990 kristálytiszta törésvonal. Valójában a helyzet bonyolultabb. Ténylegesen az 1990 előtti, és az azt követő időszak között a különbség kisebb, mint gondolnánk.

Szólásszabadság

Az egyetlen, jelentős eltérés a szólásszabadság kérdéskörében állapítható meg. Még az sem igaz, hogy 1990 előtt semmit sem szabadott kritizálni. Bizonyos határok között lehetett a nemtetszésünket kifejezni. De aki mindebben túlzott, akár börtönbe is kerülhetett. Manapság ilyesmi már nincs. A politikai elit megértette, hogy nincs értelme a szólásszabadság ellen harcolni. Ennek ellenére a mainstream médiában engedélyezett bírálat meglehetősen szűk keretek között zajlik (a többi liberális demokrata országban is), azonban bármiről lehet beszélni.

Demokrácia a gazdasági szférában

Viszont ha megvizsgáljuk a gazdasági szférát, itt nem, hogy nem következett be a demokratizálódás, hanem azzal éppenhogy ellenkező folyamatoknak vagyunk a tanúi. Makrogazdasági szinten a vállalatok, gyárak stb. a társadalmi tulajdonból egy kiválasztott kisebbség (az újsütetű kapitalisták) tulajdonába kerültek át. Mikrogazdasági szinten egyik napról a másikra megszűnt a munkásönigazgatás, így a vállalatokon belül felszámolásra került a demokrácia. A szocialista munkásönigazgatás egyes vállalatoknál kifejezetten működőképes struktúra volt, míg más cégeknél puszta formalitás maradt, azonban a munkahelyeken ez testesítette meg a demokráciát. Ez a demokrácia megszűnt, mint ahogy az a vízió is, hogy az országunkban működő cégek mindannyiunk tulajdonában állnak és nem csak a kiválasztottak kezében összpontosulnak. Valaki állíthatja azt, hogy a gazdaság hatékonyabb demokrácia nélkül (mint ahogy azt a nézetet is lehet képviselni, hogy a politikai diktatúra hatékonyabb a demokráciánál), az viszont tény, hogy a gazdasági szférából teljesen eltüntették a demokráciát 1990-ben.

Demokrácia a politikai szférában

Ami a politikát illeti, 1990 előtt valóban nem volt többpárti demokrácia. Egyetlen egy párt működött, és nem voltak többpárti választások. De a különbség valójában csak felszínes. Ma 140 körüli a bejegyzett pártok száma az országban. A többségük törpepárt és nincs érdemi befolyásuk a társadalmi folyamatokra, viszont amelyek fontosak, azoknak meg közel azonos a gazdasági kulcskérdésekben kialakított álláspontja. A különbségek a szónoki frázisokban és legfeljebb a világnézeti kérdésekben, elsősorban a kereszténységhez fűződő viszonyukban nyilvánulnak meg, azonban még e kérdésekben sincsenek kardinális eltérések. Sem a baloldali SDP nem fogja megszüntetni az iskolai hittanoktatást, sem a jobboldali HDZ nem fogja megtiltani az abortuszt.

A tényleges különbség az alábbi: 1990 előtt a törtetők (és kisebb számban az idealisták) ha politikai aktivitásra vágytak, egyetlen pártba tudtak belépni, és ezt jó sokan meg is tették, mert a Kommunista Szövetség népes párttagsággal bírt, míg manapság ugyanezek (és ismét főképp a törtetők) több párt közül választhatnak, azonban e pártok programjai többé-kevésbé azonosak. 1990 előtt egyetlen párt létezett, azon belül több frakcióval, míg manapság névlegesen több párt működik, ám ezek valójában úgy ténykednek, mint egyetlen párt frakciói. Nem alaptalanul mondják, hogy az SDP és a HDZ valójában az egykori Horvát Kommunista Szövetség bal- és jobb szárnya.

Szocializmus, kapitalizmus és a médiák

1990 előtt mindenkinek a szocializmus mellett kellett kiállnia, manapság pedig mindenkinek a kapitalizmus értékeit kell elfogadnia. Ha a rendszerváltás előtt szeretett volna valaki politikai karriert kiépíteni, akkor legalább formálisan a szocialista eszmékhez kellett hűnek lennie. Viszont ha manapság azt szeretné valaki elérni, hogy a média és az "értelmiségi elit" komoly politikai pozícióra esélyes jelöltnek tekintse, a kapitalizmus mellett kell kiállnia.

1990 előtt a párt ellenőrizte a médiákat, míg manapság a mainstream médiákat (a köztévét és a legnagyobb példányszámú lapokat) vagy a hatalmon lévő párt ellenőrzi (a köztévé esetében) vagy a nagytőke (a többi, magánkézben lévő média esetében). Ugyanaz a tőke, amelyik a pártokat finanszírozza, és amely a pártok tevékenységének köszönhetően vált magánkézben koncentrált tőkévé. A gazdasági és a politikai elit összefonódása szavatolja, hogy minden kulcskérdésben meg tudnak egyezni.

Új pártok és új emberek?

És mi a helyzet új pártok alapításával? Mégis fennáll a lehetősége, hogy fiatal és tehetséges idealisták valamilyen új, radikálisan másmilyen pártot alapítanak, amely párt lehet, hogy a közeljövőben sikeresen legyőzi a nehézségeket, megnyeri a választásokat és megfordítja a dolgok állását. Mégiscsak ez valamiféle demokrácia?

Valójában e tekintetben sincs túlságosan nagy különbség a jelenlegi állapotok, és az 1990 előttiek között. Vagyis, hogy ilyen lehetőségek csupán formálisan léteznek. Ténylegesen minimális az esély a kitörésre, elsősorban azért, mert pénz nélkül nincs reális esély a választások megnyerésére. A pénz és a mainstream média pedig azoknak a kezében összpontosul, akik a status quo megőrzésében érdekeltek. És emellett a parlamenti politizálás világába elmerülve rendkívül nehéz megúszni az elkerülhetetlen kompromisszumkötést, ellenállni a külső nyomásgyakorlásnak és a párton belüli, belső ellenzék kezelése is előbb-utóbb óhatatlanul felmerül.

Vagyis mindennek az esélye körülbelül akkora, mint 1990 előtt volt annak, hogy a Kommunista Szövetségbe jelentős számú fiatal és okos idealista lépett volna be, akik átvették volna a párt irányítását, fellendítették volna a gazdaságot és demokratizálták volna a társadalmat.

Most annak az elvi lehetősége áll fenn, hogy megalakul egy olyan párt, ami mindent gyökeresen megváltoztat, 1990 előtt viszont annak az elvi lehetősége állt fenn, hogy az egyetlen egy pártba lépett volna be egy olyan valaki, aki mindent megváltoztat.

Ma elvileg bárki alapíthat egy olyan pártot, amelyikkel megnyeri a választásokat, 1990 előtt viszont elvileg bárki beléphetett volna az egyetlen pártba és annak akár az első emberévé is válhatott volna.

Szidni az elnököt, vagy szidni a főnököt?

Mindent összevetve, az 1990 előtti és az azt követő rendszer közötti különbség jóval kisebb, mint gondolnánk. Egy olyan, dél-dalmáciai munkás szavaival, aki az 1980-as években az USA-ban volt vendégmunkás, majd még 1990 előtt hazatért: "Az amerikaiak úgy gondolják, hogy nekik ott azért szuper jó, mert szabadon szidhatják az elnöküket, akár elmondhatják mindenféle baromnak, anélkül, hogy ezért börtönbe csuknák őket. Én meg úgy gondolom, hogy nekem meg itthon azért szuper jó, mert a főnököm pofájába ordíthatom, hogy mekkora barom, anélkül, hogy kirúgnának."

Tehát csupán az engedélyezetten szidható alanyok köre változott. A lényeges változás az 1990 előtti rendszer és a jelenlegi között pusztán abban merül ki, hogy most megírhatok egy ilyen szöveget és nem kell attól félnem, hogy emiatt börtönbe csuknak. Nem rossz, de úgy őszintén: azért ez nem túlságosan komoly előrelépés.

Dr. Mate Kapović (33) nyelvész-publicista a cikk szerzője. Úgy látszik a nyelvészek teájába valamit kevernek, hogy társadalomkritikáikban elég merészen elrugaszkodnak a főáramtól, gondoljunk csak Noam Chomskyra. Függetlenül attól, hogy a tartalmával mennyire ért egyet, az Index.hr-en megjelent véleménycikket annak is érdemes eredetiben elolvasnia, aki csak most ismerkedik a horvát nyelvvel és legalább középhaladó szinten tart, ugyanis a szerző rendkívül egyszerűen, mégis pontosan fogalmaz (elnézést, ha a fordításomban esetleg mindez nem jött át teljeskörűen). Aki gyakran publikál, jól tuja, hogy egyszerűen, de jól írni, koránt sem egyszerű. 

A rendszerváltás előtti Magyar Népköztársaság és Jugoszlávia egyik tagállama, a Horvát Szocialista Köztársaság társadalmi rendszere között voltak eltérések (például a cikkben is említett mukás-önigazgatás, illetve társadalmi tulajdonban álló vállalatok egyféle harmadik utas megoldás volt a szocialista állami tulajdon és a kapitalista magántulajdon között, azonban jóval inkább a szocialista állami tulajdonhoz hasonlított), de kisebbek, mint e két államszocialista ország és egy nyugati, demokratikus, kapitalista ország közötti különbség.

komment

Címkék: média vélemény kritika publicisztika Horvátország

A bejegyzés trackback címe:

https://croatiapepita.blog.hu/api/trackback/id/tr145759306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása