Slavko Linić horvát pénzügyminisztert országának bérből élő kisemberei szinte néphőssé avatták, amikor az idén a vendéglátósokkal lenyelette azt a békát, hogy az adóhivatalhoz online összekapcsolt, elektronikus pénztárgépek használatát kötelezővé tette.

Napokon belül egyértelművé vált, amit korábban csak sejteni lehetett: főképp a tengerparti és a nagyvárosi éttermek, kávézók, diszkók és kocsmák, sőt lényegében a teljes szolgáltató ágazatban elképesztő összegeket vágnak adót csalva, feketén zsebre.

Intézkedéseivel a régi bútordarab, 1990 óta parlamenti képviselő, tíz éven át Rijeka polgármestere, az ezredfordulón miniszterelnök-helyettesi funkciót is betöltő veterán szociáldemokrata politikus-pénzügyminiszter mindennemű pénzügyi visszaélésnek és korrupciónak üzent vasszigorral hadat. Mindezzel azt is elérte, hogy a korábban inkább sótlan, szürke politikusnak tartott miniszterről a média az éjt-nappallá téve dolgozó, munkamániás, makulátlanul tisztességes közszolga valóságos mintaszobrát faragta. Igen ám, csakhogy a tisztakezű miniszter múltja úgy tűnik, hogy korántsem makulátlan.

Ne haragíts magadra egy bizalmi állásban dolgozó nőt

"Slavko Linić 2002-ben kenőpénzt fogadott el azért, hogy barátja egy korrupt privatizációs eljárásban megszerezhesse a rijekai Jadranski Pomorski Serviz hajózási vállalatot." – mindezt bizonyos Mirja Tomas állítja, aki a befolyásos politikus barátjának, az egykori állami cég többségi tulajdonjogát megszerző igazgatónak, Ante Marasnak volt a titkárnője.

Ráadásul a kenőpénzt olasz bankszámlára utalták egy, a Rijekához közeli Triesztben nyitott bankfiókban.

"Tudom, hogy a trieszti 'Cassa di Risparmio di Udiune e Pordenone' bankban megnyitott 820371049 számú bankszámlára a volt cégem egy Virgin-szigeteken bejegyzett offshore cégen keresztül a jelenlegi pénzügyminiszternek, Slavko Linićnek utalt kenőpénzt." – az asszony a horvát Index.hr hírportálnak a nevét és képmását felvállalva tálalt ki.

Az asszony állításai szerint Linić mellett további öt, a privatizációs döntéshozásban közreműködő személynek is utaltak kenőpénzt. A kenőpénzek kifizetésének az ügyintézése úgy történt, hogy egy sima A4-es papírra, kézzel kiírták az utalással érintett bankszámlaszámokat. A papír másik oldala pedig számlódokat tartalmazott, ami alapján a titkárnőnek kellett a számítógépén egy dokumentumból kilistázni a  kódokhoz tartozó neveket és végül az igazgató utasítása alapján a gépből a dokumentumot törölni. Linić részére egy 2002-es, huszonhétezer USA dolláros átutalás adatait a feljegyzéseiben azonban megőrzött. Emellett még öt másik személynek is utaltak ötezer és huszonhétezer dollár közötti összeget ugyanezt a viszonylag egyszerű, kódolt rendszert használva.

Mirja Tomas (a fenti képen) 17 évig volt a privatizációt követően a vállalat többségi tulajdonát megszerző, Ante Maras titkárnője. A hölgyet sajnos nem áldotta meg kimondottan atraktív külsővel a Teremtő. Aki életében dolgozott már nagyobb vállalatnál jól tudja, hogy egy vezérigazgató nem azért ragaszkodik egy hasonló adottságokkal bíró személyi aszisztenshez, mert reprezentálni szeretne vele, hanem mert nagy valószínűséggel lojális, nagy munkabírású, kiváló munkaerő az illető. Az a típus, aki gyakran többet tud a cégről és ügyesebben megoldja a rá bízott feladatokat, mint egy puccos egyetemen végzett, a legújabb trendeknek megfelelően öltözött középvezető.

Az asszonytól a kétezres évek közepén valami miatt csúnyán megvált a cég. Rendkívüli felmondással mondtak fel neki. Ő ebbe nem nyugodott bele, munkaügyi pert indított, amit elvesztett és egészen a horvát alkotmánybíróságig továbbvitte az ügyét, ám ott is elutasították az igényét.

Ekkor döntött a sötét ügyletek kitálalása mellett. Mielőtt a sajtóhoz fordult volna, felkereste a horvát ügyészség szervezett bűnözést üldöző és antikorrupciós "szuperrészlegét", az USKOK-ot.

Papírmentes nyomozás

Mirja Tomas a rendelkezésére álló bizonyítékokat, számlákat, főkönyvkivonatokat, egyéb dokumentumokat is magával vitte, amikor 2011-ben először felkereste az USKOK-ot. További két alkalommal is visszament, egyszer pedig a különleges nyomozóhatóság is berendelte, ám az ügynek nincs semmiféle írásos nyoma.

"Egyetlen egyszer sem vettek fel tőlem írásos vallomást, semmilyen iratot sem írattak velem alá. Amikor érdeklődtem, hol tart a nyomozás, történt-e előrelépés, csak annyit mondtak, hogy: semmi."

Az Index.hr újságíróit azonban jóval jobban izgalomba hozta az ügy, mint a hivatásos, hatósági korrupcióellenes nyomozókat. Felgöngyölítették, hogy az olasz rendőrség is nyomoz az eset kapcsán felmerült pénzmosás alapos gyanúja miatt. Mi több, jogsegély keretében hivatalosan is megkeresték a horvát ügyészséget. Ráadásul, ami a legérdekesebb: az állítólag Linić, jelenlegi pénzügyminiszter kenőpénzének a több, mint egy évtizeddel ezelőtti átutalására szolgáló számlaszám ma is aktív. Igen ám, de nem akármilyen bankszámla! Az olasz bank érthetően a banktitokra hivatkozva a kedvezményezettről nem adott ki a horvát újságíróknak információkat, ám a zsurnalisták megkiséreltek az aktív, létező számlaszámra egy kisebb összeget átutalni. Ekkor érte őket meglepetés: ugyanis azt a tájékoztatást kapták a banktól, hogy arra a számlaszámra csak a számlatulajdonos előzetes engedélyével utalható pénz.

Egy évtizede már volt ügy

2002-ben a horvát sajtó hosszasan foglalkozott a Jadranski Pomorski Serviz (JPS) hajózási vállalat és az INA kőolajipari nagyvállalat, a legnagyobb horvát holding meglehetősen különös üzleti kapcsolataival. Akkoriban az állami többségi tulajdonban és irányítás alatt álló INA-t elég sok, kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező "üzletember" fejőstehénnek tekintette. Ép ésszel megmagyarázhatatlan indokok alapján engedte át az INA a kőolajszármazékok tengeri szállításának egy részét a JPS-nek. Sőt, három, INA-tulajdonban álló hajót is a JPS-nek adtak el, majd drága pénzért rendelték meg ugyanazt a fuvarozási szolgáltatást, amit korábban saját maguk láttak el. Linić a vitatott döntések meghozatalakor az INA felügyelőbizottságának is a tagja. Még rendőrségi ügy is indult az érthetetlen összefonódások miatt. A nyomozást hivatalosan a mai napig nem zárták le, ám a sajtóvisszhangok elcsendesedtek és lényegében döglött aktaként állnak az ügyek. Az újságírók az ügy felmelegítésekor ráadásul olyan, bizarr okiratokra is bukkantak, amelyekben a rijekai rendőrség a JPS hajózási társaságtól kért ajándékba számítástechnikai eszközöket a rijekai kihágási bíróság részére.

Már Redinghez is eljutott a titokzatos olasz bankszámla híre

Viviane Reding asszonyt, az EU igazságügyi biztosát is értesítették az olasz hatóságok a titokzatos trieszti bankszámláról, amellyel állítólag a friss uniós tag Horvátország pénzügyminiszterének mosták át a megvesztegetési pénzét. A horvát antikorrupciós hatóság, az USKOK csupán meglehetősen maszatolva annyit ismert el az Index.hr szerkesztőségének, hogy nyomoznak az ügyben, amit jogi csűrés-csavarással alátámasztva nem tartanak formálisan olasz hivatalos jogsegélykérelemnek. Arra a kérdésre, hogy miért nem történt évekig előrelépés a nyomozásban, holott az egykori titkárnő elég komoly arzenálját szolgáltatta a vesztegetés felgöngyölítéséhez szükséges dokumentumoknak, Mladen Bajić horvát legfőbb ügyész irodájában az USKOK-hoz hasonló vérszegény, jogi formalitásokkal indokolt választ adtak, miszerint mindez a rijekai megyei ügyészség hatásköre.

A kenőpénz kifizetésével gyanúsított hajózási cég tulajdonosa, Maras a korrupciós vádakat tagadja, csupán annyit ismer el, hogy a pénzügyminiszterrel már a hetvenes évektől ismerik egymást, mi több: jó barátok. Linić miniszter úr pedig semmit sem hajlandó nyilatkozni a trieszti bankszámláról.