Budapestnek se lenne hülyeség megvenni?

A Dubrovnikhoz közeli, kis Daksa szigetecskét a tulajdonosai, öt egykor e tájról kivándorolt család leszármazottai próbálják értékesíteni. A megyét elővásárlási jog illeti, így kapott sajtóvisszhangot az ügylet.

Már 10 évvel ezelőtt, 2003-ban is megpróbálták a kis szigetet eladni, sikertelenül. Akkor még jóval többet kértek a szigetért, hatmillió USA dollárért kezdték árulni, majd jóval szerényebb összegre, három és fél millió dollárra engedték le a vételárat, ám így sem talált gazdára.

Talán azért is dőlt dugába az értékesítés, mert a helyiek csak "Elátkozott szigetként" emlegetik a szörnyű múltja miatt. Ugyanis a második világháború végén, amikor Tito partizánjai fennhatósága alá került Dubrovnik, ezen a szigeten végeztek ki statáriális eljárásban, bírósági tárgyalás nélkül 48 dubrovniki polgárt azzal vádolván őket, hogy kollaboráltak az usztasákkal és a németekkel.

A kommunista Jugoszláviában tabutéma volt a mészárlás, a holttesteket végül csak 2010-ben exhumálták és temették el tisztességesen.

A sziget a Dubrovnikhoz közeli, tizenhárom ún. Elafiti-szigetek legkisebbike. E szigetcsoport névadója még az I. században idősebb Plinius, aki az ógörög szarvas szóról nevezte el a szigeteket, mert az ókorban sok szarvas élőhelyéül szolgáltak. Az agancsosok a szigetekről időközben kipusztultak. A középkorban, a XIII. században Szent Szabina tiszteletére kolostort építettek és sok-sok nemzedéken keresztül Ferences-rendi szerzetesek valamint apácák lakták egészen 1806-ig. Akkor Napóleon hadserege feldúlta és a lakatlanná vált szigetecskét azóta sem telepítették be állandó lakók.

Egyébként kétmillió euróért még Budapestnek sem lenne hülyeség megvenni a szigetet, ahelyett, hogy a Margitsziget körül civakodnának a XIII. kerülettel. Kétmillió euró ugyan számomra magánemberként hatalmas összegnek tűnik, de egy Budapest-volumenű város költségvetésében nem túl jelentős tétel egy közvetlenül Dubrovnik partjainál fekvő kis szigetecskéért.

Székesfővárosunk szigetvásárlása ellen szól viszont, hogy a túl kicsiny sziget (mindössze öt hektáros, míg a Margit-sziget közel száz) a sötét második világháborús epizód miatt nem elég nagy ahhoz, hogy egy tisztességes emlékhely mellett még egy szomszédos ország fővárosának reprezentatív adriai luxusszigetének a funkcióját is betöltse.