A BBC megbízásából egy ügynökség összehasonlította 23 európai főváros idén novemberi, lakossági villanyárait és eggyel kevesebb főváros gázárait. (Ebből a statisztikából Helsinki kimaradt.)

Az átlagárak alapján Zágrábban a 12. legdrágább a villanyáram, míg Budapesten a 8. Zágrábban valamennyivel az átlag alatti (19.77 cent/Kwh) míg Budapesten valamennyivel magasabb (23.53 cent/Kwh) A városok átlaga: 20.34 eurocent kilowattóránként.

A legolcsóbb az áram két északi fővárosban: Helsinkiben és Stockholmban, őket Belgrád (az összehasonlító listán az egyetlen nem EU-tag) és Párizs követi. A legdrágább pedig Berlin, míg a második Prága. A statisztikában az áram árát átlagolták (kedvezményes és nappali tarifa) és ÁFA-val terhelten számoltak, hasonlóan a gázhoz.

A lakossági gáz ára Zágrábban a 9. (8.34 cent) legdrágább, míg Budapesten jelentősen olcsóbb (6.52 cent), amivel a 16. legdrágább  a listán. Az átlag 7.91. Érdekesség, hogy a gázat nem fűtőértéken, kilojoulban és nem is köbméterben, hanem az áramhoz hasonlóan kilowattórában adták meg. (Hacsak nem elírta a táblázatrajzoló.)

A földgáz tekintetében az "olcsóáramos" Stockholm a legdrágább, és a szintén olcsó áramos Belgrádban is borsos árat kell fizetni érte.

Az összehasonthatóság érdelében az árakat vásárlóerő-paritáson adták meg. A tanulány szerint átlagosan az áram árából ténylegesen csupán 41 százalék a villamosenergia előállítási költsége. 33 százalék a hálózati költség, míg a fennmaradó terhek az adók. A földgáz esetén 54 százalék a gáz ára, 23 százalék a vezetékeken az eljuttatás a fogyasztókhoz és a fennmaradó rész az adó.  

A horvátok 28 százalékának okoz gondot a villanyszámlák kifizetése, hasonlóan, mint a bolgároknak. Csak a görögöknél vészesebb a helyzet, 32 százalékkal.

A gázszámlák rendezése a horvátok 10 százalékának okoz gondot, ellenben a bolgárok 47 százaléka szenved a gázszámlák rendezésével. (Mondjuk számomra ez kissé furcsa adat, mert ha egy háztartás csúszik a számlák befizetésével, akkor általában ugyanolyan arányban marad el az árammal és a gázzal is.)

A horvát kormány rezsicsökkentési kampányba nem fogott, azonban a halogatott strukturális átalakításoknak köszönhetően elég komoly gazdasági gondokat kell orvosolnia. Uniós belépésükön jóformán még meg sem száradt a tinta, máris túlzott-deficit eljárással néznek szembe. Horvátországban mind a költségvetés hiánya, mind az államadósság tartósan átlépi, vagy át fogja lépni a stabilitási és növekedési paktumban lefektetett, a bruttó hazai termék (GDP) 3, illetve 60 százalékában megállapított küszöbértékét. Emellett az egyébként is magas, az aktív lakosság több, mint 20 százalékát sújtó munkanélküliségi ráta is nő.

A költségvetési hézagok befoltozására privatizációhoz folyamodtak. Sajnos pont tegnap hiúsult meg az egyik jelentős tétel értékesítése.

Kudarcba fulladt a horvát Postabank privatizációja

A kétlépcsős eljárás első körében a magyar OTP és az osztrák Erste Bank pályázott a Horvát Postabank (Hrvatska Poštanska Banka (HPB)) részvényei 99.13 százalékának a megszerzésére. Az OTP már a második fordulóban sem indult, míg az Erste egyrészt 27 millió euróval kevesebb pénzt, 103.3 milliót ajánlott a második körben mint az elsőben. A pénzszűkében lévő horvát állam ezt a békát talán még le is nyelte volna (bár Slavko Linić pénzügyminiszter az elutasítást egyértelműen az alacsony vételárral indokolta), ám az Erste állami garanciát kért a Postabank kinnlévőségeire, beleértve az esetleges vesztes pereket is. Mivel devizahiteles-perek Horvátországban is szép számmal vannak folyamatban és nem ritkán az adósok nyernek, ezt a jogi kockázatot az Erste, mint új tulaj nem akarta felvállalni, a horvát kormány pedig a vevő új feltételeivel nemet mondott az ügyletre.

2014-ben további 41 társaságban fennálló horvát állami tulajdont privatizálnak. A horvát kormány portfólió-tisztításba fogott. A stratégiailag fontos vállalatok kivételével a többiben fennálló teljes-vagy résztulajdonát értékesíti. Akad néhány kisebb vállalat is a csomagban és olyan is, amitől komoly nyereség nem nagyon várható,de néhány izgalmas tétel is privatizálásra kerül: tengerparti hotelek, valamint a dél-dalmáciai Ploče kikötője. A rövid és csekély partszakaszú, teherforgalomra nem alkalmas Bosznia-Hercegovina tengeri áruforgalma is itt bonyolódik, így e kikötő stratégiai jelentőséggel bír a mindenkori tulajdonosa számára.