Ivo Sanader volt horvát kormányfőt elsősorban Robert Ježić üzletember tanúvallomása alapján mondták ki bűnösnek a Mol-INA-vesztegetési ügyben és ítélték 10 év börtönre.

A vád szerint Sanader részére a kialkudott tízmillió euróból ötmilliót Robert Ježić egyik svájci cégének a számlájára utaltak fiktív tanácsadói szerződések alapján azért, hogy a Mol megszerezhesse a menedzsmentjogokat az INA olajtársaság felett, anélkül, hogy rendelkezne a részvények többségével.

A vád koronatanúja, Ježić ,hogy mentse ami menthető, önmagát is vádolta, hiszen a Mol-INA-ügyön felül, ellene is folyamatban van több korrupciós büntetőeljárás, hasonlóan, mint Sanader ellen.

Tegnap lett volna jelenése vádlottként egy másik korrupciós büntetőtárgyaláson, a HEP- Dioki ügyben.

A Dioki Robert Ježić vegyipari nagyvállalata volt. A cég éveken keresztül szárnyalt. Mindaddig, amíg az INA olajipari mamutvállalat, a legnagyobb horvát társaság állami irányítás alatt állt. A Dioki legnagyobb üzleti partnerével az INA-val, a mindenkori horvát politikai elit segítségével a piacinál kedvezőbb feltételekkel üzletelhetett.

A HEP a Horvát Áramszolgáltató, ebben az ügyben a vád az, hogy Ježić Sanader segítségével ügyeskedett ki a piaci árnál olcsóbb áramot a Dioki számára. Emellett még 15 millió kuna (600 millió forint) kölcsönt is kapott cége az áramszolgáltatótól, holott a hitelezés nem kimondottan áramszolgáltatói profil. A kedvezőbb villanyáram árral pedig 4 millió kunával károsították meg az állami többségű céget. 2008-as ügyletekről van szó. Ivan Mravak volt akkoriban az áramszolgáltató igazgatósági elnöke. Ő elismerte bűnösségét és azt állítja, hogy Sanader akkori miniszterelnök kényszerítette a törvénytelenségre, míg Ježić és Sanader tagadnak.

Robert Ježić meg sem jelent a tárgyaláson. Ügyvédei előadták, hogy egy svájci kórházban fekszik egy hosszú gyógykezelésen. A bíróság a tárgyalást 2014 januárjára halasztotta el.

Hol az ötmillió euró?

Minderről az Index.hr és a Jutarnji.hr is beszámolt és egyben felvetették, hogy továbbra sem került átutalásra a horvát államnak az ominózus ötmillió euró, holott Ježić először 2010-ben, majd 2012 márciusában ígérte a Mol-féle kenőpénzzel is foglalkozó bírósági tárgyaláson, hogy a pénzt 30 napon belül átutalja a horvát államnak.

Az utalásra a mai napig nem került sor. Éspedig olyan, meglehetősen átlátszó indokkal, hogy a visszautalásról szóló végzést nem a cég székhelyére, hanem az ő magánlakására címezték. Még ennél is meghökkentőbb a következő magyarázata arra, hogy miért is nem utal:

Az az ítélet – amiben Sanader bűnösségét kimondták a megvesztegetésben –, még nem jogerős, ezért nem fizet. A jogerős ítéletig (kétes értékű) értékpapírokat tett letétbe.

Ha tanúként (ráadásul igazmondási kötelezettség mellett) Ježić azt állította, hogy a megvesztegetésre szánt ötmillió euró a számláján van, és azt 30 napon belül az államnak kifizeti, akkor mi köze van ennek ahhoz, hogy az ítélet még nem jogerős?

Csak akkor mondott igazat, ha majd jogerős lesz az ítélet?

Az ominózus ötmillió euró, annak bankközi mozgása és főképp megléte lenne a legfőbb tárgyi bizonyíték a Mol-féle megvesztegetés mellett. A per másodfokú tárgyalásán megrendülhet a bűncselekmény bizonyítottsága. A Mol a megvesztegetést az ügy kirobbanásától cáfolta.

Robert Ježićnek, amíg az INA a horvát állam irányítása alatt állt, rendkívül jól ment. Horvátország egyik leggazdagabb embere volt, hiszen befolyásos barátain keresztül olcsón vehetett és drágán adhatott el az állami kontroll alatt álló olajcégnek. A Mol által végrehajtott, nyereségorientált INA-átszervezésnek ő az egyik legnagyobb vesztese.

Sanaderéhez hasonlóan, Ježić korábbi szövetségesei, politikai és üzleti elkötelezettjei szinte kivétel nélkül hátat fordítottak neki, és mindez fordított irányban is áll:ő maga is elárulta korábbi szövetségesét, Sanadert. Azonban egy valaki a balközép horvát kormányban; a miniszterelnököt követő, második legbefolyásosabb politikus, a pénzügyminiszter Slavko Linić úgy tűnik, hogy még sem engedte el teljesen Robert Ježić kezét.

Linić és Ježić kapcsolata

A képen balra Robert Ježić Slavko Linić társaságában (Foto: Index.hr)

Miután hosszú időt követően ismét a szociáldemokraták kerültek hatalomra Horvátországban, a veterán baloldali politikus (többek között korábbi rijekai polgármester), Slavko Linić régi rijekai barátja, Robert Ježić cégeinek a mentéséhez fogott. Mindezt az Index.hr írja tegnapi kiadásában, majd így folytatódik tényfeltáró cikkük: 2012 márciusában, bő egy évvel az egyik korrupciós ügyből a másikba süllyedő, hónapokig előzetesben ülő Ježić kálváriája következtében szépen-lassan ellehetetlenülő Dioki csődeljárásának a megkezdése előtt az állami tulajdonú horvát vasúttársaság teherszállító cége, a HŽ Cargo 17.4 millió kunáért (közel 700 millió forint) megvette a Dioki részesedését egy olyan, kőolajszármazékok kötöttpályás szállítását kiszolgáló, vasúti ipari terminálban, amelyik reménytelenül kihasználatlan. A bérlést már korábban felmondta a Petrol, az Ina, a MOL és a Janaf.

A Diokit ideig-óráig megmentő ügyletet követő évben a HŽ Cargo is súlyos likviditási gondok elé nézett. Linić kivételével senki sem tudja, hogy miért kellett egy háromezer főt foglalkoztató állami cég veszélyeztetésével megmenteni egy ötödannyi alkalmazottal bíró magáncéget.

A több évtizedes barátságot Linić ezek szerint még nem rúgta fel. Robert Ježić 12 méteres jachtját is a jelenlegi pénzügyminiszter vette meg, azzal hajókázik az Adrián.

Hernádi is megszólalt

A népszabadság online kiadása tegnap beszámolt arról, hogy nemrég Hernádi Zsolt, megtörve az eddigi csendet, egy esztergomi rendezvényen hosszan ecsetelte az ellene folyó eljárással kapcsolatos gondolatait. Nevét ki nem mondva, jól beazonosíthatóan Robert Ježićről úgy vélekedett: "Hogy ez az ember miért tette ezt a vallomást, azt most hagyjuk. Az illetőt már 10 éve ismerem. Hogy mekkora vesztese annak, hogy mi megjelentünk az INA-ban, arról most nem beszélek. Hogy ez az ember börtönben ült, mikor az ország 12. leggazdagabbjának számított, egy teljesen más ügy miatt, erről sem kell beszélni. Hogy aláírt egy vallomást, és másnap kiengedték, arról sem kell beszélni. Hogy az ügyészség külön kérte, hogy kapja vissza az illető az útlevelét, ezek mind részletkérdések. Innentől nem mondhatod, hogy ez egy koncepciós eljárás".

Hernádi a Sanader elleni nyomozást politikai hátszelűnek nevezte.

Mi lesz az INA-val?

A bonyolult játszmában felelőtlenség lenne tuti tippel előállni. A horvát kormány és a Mol továbbra is folytatja a tárgyalásokat a legnagyobb horvát vállalat jövőjéről. A horvátok a menedzsmentbe szeretnének nagyobb beleszólást, a Mol viszont kitart amellett, hogy amíg ők az INA-ban a legnagyobb (ám ugyan nem többségi) tulajdonosok, az irányítást nem engedik ki a kezükből. Egy évtizedes immár a Mol-INA házasság, és miután a magyar regionális multi megmentette a csőd szélére került, súlyos likviditási gondokkal küszködő horvát céget, azt átszervezte és korszerű, nyugati igazgatási módszerek alapján tette versenyképessé. Kerekperec kijelentették, hogy csakis piaci alapon működtetik az INA-t, és nem valamiféle állami-piaci vegyes konstrukcióban gondolkodnak.

Ha a horvát kormánnyal a Mol nem tud megegyezni, végső soron eladja a részvényeit. Persze ehhez vevő is kell. Felajánlották a részvényeket a horvát államnak, hisz ha a menedzsmentet szeretnék átvenni, hát szerezzenek többségi tulajdont. Csak, hogy Horvátország nincs olyan gazdasági helyzetben, hogy kiadásokba verje magát. Alig, hogy beléptek az EU-ba, máris túlzottdeficit-eljárás indult ellenük. Slavko Linić pénzügyminiszter – még ha meg is ússza, hogy múltbéli kétes ügyleteinek csontvázai addig potyogjanak a szekrényéből, amíg maguk alá nem temetik –, kemény év elé néz. A megszorítások elkerülhetetlenek, ráadásul a horvát munkanélküliség az aktív lakosság 20 százalékát is meghaladja. Ha mégis bevállalnák, és súlyos adósságok árán megvásárolnák az INA-részvényeket egy visszaállamosítással, akkor viszont visszatérnének a kezdetekhez: szakszervezeti nyomásnak kitéve és a politikusokhoz dörgölőző, belső nagytőkés üzleti kör igényeit kiszolgálva, újratermelnék a veszteségeket.

Másrészt a Molnak is kiemelt fontosságú az INA, amit stratégiai szempontból is rendkívül fontos lenne megtartani, az ésszerű gazdálkodás határain belül. Kissé erőltetett hasonlattal: a Mol koronájának ugyanúgy az INA az ékköve, mint ahogyan a Brit Birodalomnak volt India. India elengedésével szűnt meg a Brit Birodalom, ám ha a fennhatósága alatt maradt volna a maga hatalmas embertömegével, a kasztrendszer béklyóival és az óriási társadalmi különbségekkel, akkor másképp alakul a XX. század második felének a történelme. Persze a történelemben nincs "ha", de egy biztos: az Egyesült Királyság ma nem az lenne, ami: egy dinamikusan fejlődő középhatalom.

Az oroszok a spájzban?

A külsős, potenciális vevőjelöltek nem tépkedik egymás kezéből a kilincset. Ha egy nyugati multi jelentkezne be, pl. OMV, Shell, vagy BP, akkor hasonlóak lennének az igényei, mint a Molnak: nyereségorientált, piaci viszonyok között irányítanák a céget és ugyanúgy távol tartanák a szociális és protekcionista megfontolásoktól vezérelt, mindenkori horvát kormányt az INA irányításától, mint a Mol.

Állítólag katari, azerbajdzsáni és főképp orosz olajtársaságokat is érdekli az INA. E vevőjelöltek nem kizárt, hogy komolyabb engedményeket tennének a horvát kormány akár populista igényeinek kielégítése érdekében. Rövidtávon esetleg még a veszteségek finanszírozását is vállalnák, csak, hogy megvessék a lábukat az EU-ban, ráadásul egy földközi-tengeri kijárattal és adriai kőolajvezetékkel bíró országban, ám, ha egyszer kimutatják a foguk fehérjét, akkor a horvátok könnyen visszasírhatnák a kiszámítható, üzleti érdekeikre koncentráló magyarokat.

Az oroszok közül előbb a Rusznyeft, majd a Gazprom került szóba. Mindkettő többségi tulajdonosa az orosz állam és hát Putyin sakkozgatása egy horvát olajtársasággal nem csak a horvátok, hanem az egész EU számára egy olyan bizonytalasági tényező, aminek a kockázatát nem feltétlenül vállalnák be.

Ráadásul a jelenlegi horvát ellenzék, az ország közel negyedszázados függetlensége óta csupán másodszor került ki kormányzati pozícióból. Gazdasági kérdésekben még nem is indított jelentősebb támadást a HDZ vezette jobboldali ellenzék a balközép kormány ellen. Hiszen hosszú kormányzásuk alatt olyan csontvázak potyoghatnak ki, amelyek mellett akár Linićéi is eltörpülhetnek. (A jobboldali szimpátiával nem vádolható, második leglátogatottabb horvát hírportál, az Index.hr cseppet sem bánik kesztyűs kézzel Linić ügyeivel. Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy oknyomozó újságírói Slavko Linić egy privatizációval kapcsolatos, korrupciógyanús ügyletét mélységében derítették fel. Ebben az ügyben egyébiránt az olasz rendőrség is nyomoz pénzmosás gyanújával.) Viszont ideológiai színezetű, a klasszikus jobboldali retorikára épülő, ám gazdasági kérdéseket nem érintő kérdésekben sikereket értek el. Például egy népszavazáson keresztülvitték, hogy a melegházasságot a horvát alkotmányba foglaltan tiltsák meg. A legújabb akciójuk a szerb kisebbség cirill írásmódjának a használatát tiltaná a közintézmények falain és a helységnévtáblákon. A "horvát nemzeti kincs" INA pravoszláv-orosz kézre juttatása az erős római katolikus hagyományokkal bíró Horvátországban tálcán kínálná a lehetőséget a keresztény jobboldalnak egy újabb front nyitására a balközép kormány ellen.