Illetve Horvátországot marasztalja, amiért kihagyja a siralmas állapotban tengődő horvát vasút fejlesztését kínai befektetők segítségével.
A véleménycikk szerzőjének a gondolatmenetében a legizgalmasabb, hogy egy gigászi, automatizált, áruszállító futószalagot vizionál, ami valójában egy hightec gyorsvasúthálózat, és három héttel rövidíti le a kínai iparvárosok gyártósoraitól a Nyugat-Európába szállított áruk leszállítását.
Nemrég Szijjártó Péter magyar külgazgasági államtitkár és Dragoljub Simonović, a szerb államvasutak vezérigazgatója tartott sajtótájékoztatót a Budapest-Belgrád vasúthálózat korszerűsítéséről. A közép-európai államok és Kína közötti találkozón a kínai kormányfő bejelentette, hogy országa 3 milliárd dolláros hitellel finanszírozza a projektet.
"Miért fontos hír ez Horvátország számára?" ˗ teszi fel a kérdést a szerző. "Azért, mert Horvátország mindebből kimaradt." ˗ válaszolja meg saját szónoki kérdését. Majd számbaveszi, hogy komoly gazdasági verseny zajlik azon közép-európai országok között, akik kedvező földrajzi helyzetüket kihasználva Ázsia, különösen a távol-keleti gazdasági szuperhatalom, a "világ műhelye" Kína és Nyugat-Európa között a szárazföldi tranzitforgalom lebonyolításában részt vehetnének.
Akár Horvátországon keresztül is mehetne e forgalom Magyarország helyett, ha átgondoltabb, hatékonyabb gazdaságélénkítő politikát folytatna a horvát kormány.
Törökország megépített a Boszporusz tengerszoros alatt, Isztambul európai és ázsiai oldalát összekötő két, egymás mellett futó vasúti alagutat. Már évekkel ezelőtt, amikor a törökök elkezdték a beruházást, nyilvánvalóvá vált a jelentősége Európa és Ázsia összeköttetésében a korszerű vasúti pályának. Az Európai Unió piacai, valamint Törökország ázsiai része, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Kína közötti áruforgalomban stratégiai jelentőséggel bír a gyorsvasút fejlesztése. A szakmai stábok Brüsszelben a "Europe Bosphorus Corridor" –projekt keretében készültek fel az új lehetőségekre.
A Sanghaj, Hongkong, Peking és a többi nagy kínai iparváros, valamint Berlin és a nagy észak-európai kikötők: Hamburg, Rotterdam végpontú, korszerű vasúthálózat alternatíva a lassabb, tengeri áruforgalomnak.
A Budapest- Belgrád vasútfejlesztés ennek a Kína-Európa projektnek a része. Nem elhanyagolható, de csupán másodlagos szempont, hogy meggyorsítja a vasúti személyforgalmat e két szomszédos európai ország fővárosai között. Természetesen az is szomorú tény, hogy jelenleg Zágráb és Belgrád között több,mint hét óráig tart a vonatút, míg ezelőtt negyed évszázaddal elegendő volt három és fél óra. A kínaiak a vasútfejlesztés-finanszírozásban azonban az országuk és Európa közötti áruforgalom felgyorsítása apropóján érdekeltek elsősorban.
A Boszporusz alatti vasúti alagútpár egyik csövében ugyanis míg napközben elsősorban a személyforgalom zajlik, addig a közeljövőben beindul éjjelente az automatuzált, mozdonyvezető nélküli teherszállítás. Az árukkal töltött konténerek pedig mint valami gigászi futószalagon jutnak el a kínai feladóktól a címzettekig: az európai üzleti partnerekig.
"Horvátország ebben az esetben sem használja ki a legnagyobb aduászát: földrajzi fekvését. A közgazdászok kiszámolhatják, hogy az elmaradt tranzittarifák mekkora nemzetgazdasági bevételkiesést eredményeznek. Milyen lehetőségektől esnek el a horvát kis- és középvállalkozók? Egy ilyen korridor, ha horvátországi nyomvonalon át futna, mennyire gyorsíthatná fel a reformokat... Amit viszont a közgazdászok nem tudnak kiszámolni, a kormányzási-stratégiai döntéshozói képességeink felmérése. Mennyire vagyunk képesek a prioritásokat megfelelően felállítani és hogyan tudunk élni politikai kapacitásainkkal...és főképp, hogy mik a következményei annak, hogy elmulasztjuk a felszállást a globális fejlődés vonatára." - zárul a cikk.
Hidajet "Hido" Biščević (62), Jutarnji.hr-ben megjelent cikk szerzője újságíró, diplomata (Horvátország ankarai és moszkvai nagyköveti tisztségét is betöltötte), Ázsia-szakértő.
