Tito Jugoszláviája kommunista volt, de nem szovjet-típusú. Ott nem voltak Sztálin meg Lenin szobrok. A kőkemény moszkvai nyomással dacolva, Tito 1948-ban szakított Sztálinnal és a Szovjetunióval. Cserébe országa 2 milliárd dolláros fejlesztési csomagot kapott az USA-tól.

Zseniáisan játszotta ki egymás ellen a nyugati és a keleti tömböt. Mind Washingtonnak, mind Moszkvának azt üzente: "Ha nem fizettek meg eléggé, a másik srácot beengedem hozzánk támaszpontokat építeni." Mindenki túlfizette.

Tito harmadik utas gazdaságpolitikát folytatott, így Jugoszlávia a Kelettel és a Nyugattal is együtt tudott működni, anélkül, hogy bármelyikük dominanciája alá került volna. Jugoszlávia volt a legszabadabb kommunista állam. Ugyan a nagyvállalatokat államosították, de a rendszere a kisvállalkozásokon nyugodott. A jugoszlávok nem gazdagodhattak meg igazán, de aki keményen dolgozott, jólétben élhetett. Vehettek divatos autót, nyaralót és vásárolhattak nyugati importtermékeket. GDP és egyéb gazdasági mutatók alapján Jugoszlávia gazdagabb volt néhány szegényebb nyugati országnál. Például Olaszországnál vagy Görögországnál. A piacgazdasági tapasztalatot a jugoszlávok hasznosítani tudták a kelet-európai kommunista rezsimek összeomlásakor.

De már a kommunista éra alatt is Jugoszlávia mind a nyugatiak, mind a kelet-európaiak számára közkedvelt turistacélponttá vált. Így az ebből profitáló jugoszlávok életszínvonala inkább a nyugat-európaiakhoz volt mérhető, mint sem a szovjet-tömb országainak lakosságához.

Egyedül a jugoszlávok utazhattak szabadon a kommunista országok lakosai közül. Mivel az ország a keleti- és a nyugati tömb államaival is jó kapcsolatokat ápolt, a jugoszláv piros útlevélnek annak idején magasabb volt a feketepiaci értéke még az amerikainál is.

Kérlek ne istenítsd azt a háborús bűnös, degenerált diktátort.

Tito egy hamiskártyás, gyilkos diktátor volt, akinek a vezetésével a kontraproduktív gazdaság 40%-ban selejtet termelt. Tito Jugoszláviája egész nemzedékek likvidálására és a politikai disszidensek megöletésére épült. Körülbelül 80 személyről bizonyított, hogy fizikailag likvidálták őket, és rengeteg embert bebörtönzött a jugó titkosszolgálat Tito ellenzékéből. A szabadlábon maradt másképp gondolkodókat  másodrendű polgárokként kezelték az úgynevezett "szabad szocialista nemzet" országában, ami valójában nem volt sokkal több, mint egy szerb imperialista állam.

Tito elfojtotta a szólásszabadságot, üldözte a szabad sajtót, a pártokat, a politikai másképp gondolkodókat, de még azokat is, akik autentikus horvát nyelven beszéltek. Üldözte a vallást, a kulturális szabadságot, mindent, ami a Tito/Jugoszlávia-imádattal ellenkezett.

Több generációnyi családot kényszerítettek arra, hogy máshol keressék a boldogulásukat, főképp nyugati országokban. Mindeközben a bizalmasai luxuskörülmények között dőzsöltek és együtt nyalták a főnökükkel mind a Nyugat, mind a Kelet seggét. Elrabolták a zsidók vagyonát és kifosztották a katolikus egyházat. Papokat gyilkoltak kegyetlen módszerekkel. Ő és a kommunista lakájai nem voltak többek kétszínű hazudozóknál,akik háborús bűnöket is elkövettek. Semmivel sem tapadt kevesebb vér a kezükhöz, mint a többi kommunista, fasiszta, vagy bármilyen egyéb totalitárius rezsimben.

Két mikroblogger fejtette ki álláspontját egy piros jugoszláv útlevél apropóján.