Csak a horvát hatóságok trehányak, vagy több sebből is vérzik a szomszéd jogrendszere?

Hernádi Zsolt Interpol-körözésének a tavaly októberi híre mindkét országban címlapokra került. Majd hogy-hogy nem, a napokban a magyarországi hvg.hu munkatársai teljesen véletlenül felfedték, hogy Hernádi Zsolt körözésének már hetek óta hűlt helye. Az interpolos honlapon helyette az alábbi, üres, blanketta körözés-formanyomtatvány áll:

A horvát sajtó is átvette magyar kollégáik által észlelt furcsaságot. Ám az ügyet továbbgörgetve megnyugtató választ nem kaptak a saját hatóságuktól. Az ilyen ügyekben leginkább illetékes, különleges antikorrupciós ügyészségi nyomozóhatóság, az USKOK azt a választ adta, hogy, a múlt nyáron teljes jogú EU-tagságot elnyert Horvátország részben EU-kompatibilisá tett, az időközben módosított büntető eljárási törvénye miatt került le az Interpol listájáról Hernádi, ám az ismételt felvételét kezdeményezik.

Az ügy ott (is) sántít, hogy ez egyáltalán nem tipikus gyakorlat a rutineljárássá vált Interpol- köröztetések esetén, hiszen a jogszabályok a legtöbb országban folyamatosan változnak. Az átmeneti időszakra egyszerű, bürokratikus, jogtechnikai megoldásokkal illik felkészülni. Ráadásul Horvátországot nem derült égből villámcsapásként érte újsütetű európai uniós tagságuk, hiszen arra éveken keresztül készültek.

Például ebben a horvát, büntetőjogra szakosodott folyóiratban publikált értekezés mellékletében húsz A4-es oldalon keresztül részletezi a szerző azt, hogy az átmeneti időszakban hogyan kellene eljárni az Interpol-kötözéshez hasonló, csak némileg szűkebb területi hatályú –európai uniós– Europol nemzetközi körözésekkel.

Horvátországban a Mol ellen irányuló csatában a tavalyi év első felében kész tényként kezelték, hogy uniós csatlakozásukat követően, mint teljes jogú EU-tag rendkívül egyszerűen el tudják érni Hernádi Zsolt kiadatását. Mint kiderült, jogászaik nem készültek fel kellőképpen, a médiamunkások pedig magabiztosan nyilatkoztak helyettük: ugyanis az uniós kiadatás intézménye nem mindent ütő aduász. A klasszikus, államközi kiadatási eljárás az unióst felülírhatja.

Nagypályás jogi csatározások

Miben különbözik Hernádi Zsolt Mol-vezér egy átlagembertől? Nyilván több a lehetősége neki, és főképp a mögötte kiálló Molnak több fronton is védekezni, vagy akár ellentámadást indítani. Nemzetközi kereskedelmi bíróságok előtt mind a horvát állam, mind a Mol kölcsönösen perli egymást. A horvátok az első fokon megállapított vesztegetésre hivatkozva kérik az INA-ban a Mol-nak juttatott irányítási jogosultság semmisségének a kimondását, míg a Mol azt kéri számon a horvát kormányon, hogy a mai napig nem tett eleget szerződéses kötelezettségüknek − a veszteséges, hatósági nyomott áras lakossági gázüzletág átvállalásának −, amivel milliárdos veszteségekbe hajszolják a céget.

Emellett Hernádi Zsolt az emberi jogaiban szenvedett csorbát is sérelmezi. A horvát alkotmánybíróság előtt támadja, hogy megfosztották a kiadatása elleni fellebbezési jogától, mondván, hogy az csak akkor nyílna meg, ha önként feladta volna magát.

Egy átlagembernek bizonyára kevesebb a lehetősége. Az megint más lapra tartozik, hogy egy hétköznapi életet élő magyar állampolgár, aki nem a legnagyobb – mellesleg a legnagyobb horvát cég részvényeiből is a legtöbbet birtokló – magyar cég vezetője, kizárt, hogy abba a helyzetbe kerüljön, hogy azzal vádolják: tízmillió euróval vesztegette meg a horvát miniszterelnököt.

Viszont azok a honfitársaink, akik Horvátországban kerültek cégvezetőként büntetőjogi slamasztikába, Hernádihoz hasonlóan megtapasztalták, hogy bármennyire is hasonló országaink jogrendszere, a horvát bíróságoknál bizony érheti a magyartól eltérő, kellemetlen meglepetés az embert:

"Magyarként öt éve és 4 hónapja nem tudom elhagyni Horvátországot egy, a cégünk mellett történt haláleset miatt. Mivel én voltam a műszaki igazgató, elvették az útlevelemet és hamarosan elsőrendű vádlott lettem. Egy év tárgyalás után kaptam három évet (nem felfüggesztettet!) a négy horvát kollégám is hasonlóan járt. Pedig máig nincs arra egyértelmű bizonyíték, hogy miattunk halt meg szegény ember. Egy évig vártuk, hogy a bíró megírja az ítéletet (addig a horvátoknál nem lehet fellebbezni, ez jogállami norma?). Újabb egy évig azt vártuk, hogy a legfelsőbb bíróság napirendre tűzze a fellebbezésünket, most meg arra várunk, hogy döntsön is valamit."

Ugyanennek az ügynek a magyar állampolgár szenvedő alanya a horvát sajtó befolyása miatti, pártatlan ítélkezést is megkérdőjelezi:

"A horvát média egyszerűen szenzációhajhász, mindent megír, ha az nagyot szól. Az sem áll távol tőle, hogy egy kicsit ferdítsen a dolgokon, ha kell.

Egy Példa: Egy 2007-ben a karlovaci sörgyár mellett bekövetkezett baleset egyik bírósági tárgyalásán az ügyész azt kérdezte az orvosszakértőtől, hogy az áldozat nem eshetett-e kómába a sörgyárból kiszabadult ammóniától. A szakértő azt válaszolta, hogy ekkora töménység mellett a szem és az orr nyálkahártyája az ammónia maró hatása miatt véres lett volna, de semmilyen elváltozást nem tapasztaltak a nyálkahártyákon. A másnapi Jutarnji List (vagy Vecernji List, egykutya) ezzel a szalagcímmel jelent meg: »Az áldozat szeméből véres könnyek folytak, amikor kórházba szállították«. Ugyan a tárgyalóteremben csak újságíró-gyakornokok voltak, de nem hiszem, hogy ennyire ne értenék a horvát nyelvet, inkább a szenzációhajhászás okozta ezt a durva félreértelmezést.

Ugyanennek az ügynek az ítélethirdetésekor a Nova TV kivitte az özvegyet a férje sírjához, hogy könnyei között ott várja a híreket a bíróságról. Nagyon jól mutattak a felvételek az esti híradóban.

A szenzációhajhászás pártállástól független. Ettől lenne független egy médium?

Maguk a horvát igazságszolgáltatás szereplői mondták el 2007-ben a Javno internetes portálon, hogy a horvát média befolyásolja az igazságszolgáltatást, egyes ügyekben a közhangulatot erősen befolyásolják, és a bírák sokszor nem »mernek« a média által közvetített közhangulat ellen ítélni. Ha megteszik, a média könnyen kikezdheti őket.

Hogy ez ma mennyire más, nem tudom, de az igazságszolgáltatás működése inkább csak papíron közelít az EU-s normák felé. Egy bennfentes mondta nekem, hogy legalább 10 éve kell a rendszer megváltozásához: ennyi idő alatt cserélődne ki a mai bírósági és ügyészi felső vezetés."