Kolinda Grabar Kitarović, Horvátország első női köztársasági elnöke ünnepli győzelmét
Vajon mekkora hiszti lenne, ha mégis a külhoniak döntenének? És hasonló esetben Magyarországon?
Ez volt Horvátország történelmében a legszorosabb köztársasági elnökválasztás. Az utolsó pillanatig bizonytalan volt a kimenetel.
A szavazatok 99,98%-os feldolgozása alapján a jobboldali HDZ győztes jelöltje 1 114 865 szavazatot kapott (50,74 %). Míg a jelenlegi elnökre, a balközép által támogatott Ivo Josipovićra 1 082 430-an szavaztak (49,26 %).
A különbség az összes választót figyelembe véve mindössze 32 435 szavazat.
A külhoniak körében azonban a jobboldali jelölt győzött elsöprően. 91,11%-ot szerzett, míg a szociáldemokrata vesztes csupán 8,89 %-ot.
Külföldön 50 ország 92 szavazókörében összesen 37 028-an szavaztak. 33 737-an a jobboldali jelöltre és csupán 3 291-en a baloldalira. A jelenlegi feldolgozás mellett mellett, külhoni szavazatok nélkül csupán 1989 voks döntene.
Ha a külhoniak nem szavazhattak volna, akkor az eredmény jóval szorosabb
A legnagyobb számban Bosznia-Hercegovinában szavaztak:, több, mint 17 ezren. Ebből több, mint 16 ezren, vagyis az ottani szavazók közel 94 százaléka a jobboldali jelöltre adta le a voksát.
Horvátország abban eltér Magyarországtól, hogy a horvátok „Erdélye”, Bosznia-Hercegovina (különösen Hercegovina, Mostarban a tömeg leszavazása nehézkesen is ment) mellett a többi szomszédos országban elenyésző számú a választó. Ellenben a távolabbi diaszpórában : elsősorban Németországban és Ausztráliában jóval régebben élnek nagy számban horvát migránsok, mint a mi „londoni” (és német, osztrák stb.) magyarjaink és a távolabbi diaszpóra horvátjai is túlnyomórészt jobbra szavaznak.
A bal-jobb oldal szempontjából Magyarországhoz hasonlóan meglehetősen hisztérikusan megosztott Horvátországban azonban úgy tűnik fegyelmezettebben viselik a baloldali jelölt szimpatizánsai a külhoniak befolyását, mint vélhetően tennék Magyarországon. Bár az utca embere, azért ott is képes sommásan fogalmazni ebben a kérdésben, idézve korábbi posztomat:
Magam voltam a fültanúja az ősszel Eszéken, amikor is egy horvát atyafi nyomdafestéket nem éppen tűrő hangnemben fejtegette a Dráva-parti sétányon beszélgetőtársainak, hogy: „Mire föl szavazhat az én hercegovinai nénikém, aki soha életében nem élt Horvátországban, arról, hogy mi hogyan éljünk itt, Horvátországban?”
