Elképesztően pofátlan bűncselekmény gyanúja merült fel zágrábi bűnügyi nyomozókkal szemben. Majd ahogyan a bíróságra próbálták kenni a svindlit, és végül amilyen amatőrül, de ennek ellenére arrogánsan akarták elsimítani, az pedig különösen gusztustalan.
Még tavaly, egy piti zágrábi drogdílert a lakásán csípett fülön a rendőrség. Zvonimir J.-től elkoboztak 800 gramm füvet, 5 gramm kokaint és ugyanannyi extazit. Emellett egy csinos kis summát, 108.500 kunát (kb. négymillió-háromszázezer forint) is lefoglaltak és bűnügyi letétbe helyeztek. A pénzről a díler azt állította, hogy az nem drogkereskedelemből származik és annak az ellenkezője később sem nyert bizonyítást.
A lefoglalt készpénzt a szabályoknak megfelelően lefényképezték.
Zvonimir J. egy év felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta a rajtaütést. Az ügyet már mindenki elfelejtette volna, ám amikor kilenc hónappal később dílerünk megkapta a bírósági felszólítót arról, hogy fizesse be az 5.985 kuna bűnügyi költséget, ő postafordultával válaszolt, hogy mihelyt visszakapja a 108.500 kunáját, abból rendezi a bűnügyi költségeket.
A pénz viszont szőrén-szárán eltűnt. Először a bíróság került gyanúba, akiknek a rendőrségi nyomozók elvileg leadták az elkobzott készpénzt, amiről elismervényt is kaptak.
Igen ám, csakhogy a kacifántosan megfogalmazott nyomtatványt aláíró bírósági alkalmazott hölgy valójában csupán a készpénzről készült fényképfelvételeket vette át. Szerencsére egy, a bírósági letétkezelési ügyben illetékes bírónő teljesen kikelt magából és határozottan kijelentette, hogy a kolléganője tisztességében száz százalékig megbízik, személyesen kezeskedik érte.
A zágrábi rendőrség kábítószerellenes részlegének nyomozói ekkor egy "zseniális" ötlettől vezérelve, valószínűleg az elsikkasztott pénzt pótlólag akarták visszacsempészni, mert, hogy a bíróságra betoppant két nyomozó és bekérte az ügy teljes dokumentációját, a letéti jegyzőkönyvvel együtt, meg az összes többi körítést, beleértve a tárgyi bizonyítékokat is.
(Bár ha minden egyes bankjegyről készült fényképfelvétel, akkor a sorozatszámok alapján még így is valahol ki kellett, hogy lógjon a lóláb. Igaz, ha a pénz összegszerűen megvan, akkor sanszosabb lehet elsimítani az ügyet, de még az sem kizárt, hogy az enyveskezű zsaruknak annyi eszük ezért volt, hogy pihentették ama bizonyos bankjegyeket. És hát az sem kizárt, hogy akár egy új letéti jegyzőkönyvet is hamisítottak a pótolt bankjegyekről készült fényképekkel.)
Igen ám, csakhogy ugyanannak a bírósági hivatalnoknőnek kellett volna kiadni az anyagot, aki már egyszer pórul járt, ezért elővigyázatosan, a szabályokat betartva a nyomozóktól kérte az anyag átadását elrendelő ügyészségi határozatot.
"Olyanunk nincs." – mondták a nyomozók. "De ha nem akar rosszat magának, akkor nem kekeckedik." – ezzel a szöveggel kétes alvilági figurák lehet, hogy engedelmességre kényszeríthetők, de a tisztes bírósági hivatalnoknőnek esze ágában sem volt újabb problémák elé nézni. Nem adott ki semmit, ellenben azonnal értesítette a feletteseit, és ezután kapott sajtóvisszhangot e kínos ügy.
A zágrábi rendőrségen azóta állítólag áll a bál. Több, érintett nyomozót is poligráfos hazugságvizsgálatnak vetettek alá, de egyelőre tart a hírzárlat.
