Horvátországban most vasárnap, december 1-jén tartanak népszavazást arról, hogy rögzítsék-e az alkotmányban: "A házasság egy férfi és egy nő közötti kapcsolat." Vagyis, hogy az alkotmányban lebetonozva nehezítsék egy későbbi törvény elfogadását, ami alapján homoszexuális párok is köthetnének egymással polgári házasságot.

A kampány egyre piszkosabb. A népszavazáshoz szükséges szavazatokat összegyűjtő, a homoszexuálisok jogainak bővítését ellenző: "U ime obitelji" nevű civil szervezet kezdett aláírásgyűjtésbe és még a nyáron összegyűjtöttek 740 ezer aláírást. Komoly teljesítmény egy alig több, mint négymilliós országban, igaz a határontúli horvátokkal együtt négy és félmillió a választásra jogosult.

Az U ime obitelji (A családok nevében) civil szervezetről pusztán annyit tudni, hogy vezetősége egy támogatottságát tekintve jelentéktelen jobboldali párt, a Hrast (Tölgy) tagjaiból áll.

Ám felsorakozott mögöttük szinte a teljes jobboldal és a római katolikus egyház. Pár hete még úgy gondoltam, hogy ha ennyi aláírást összegyűjtöttek, akkor borítékolható, hogy a népszavazáson keresztülviszik akaratukat. Azonban a balközép kormánypárt, valamint a liberális és a baloldali sajtó olyan intenzív ellenkampányba kezdett, hogy most már korántsem vállalkoznék arra, hogy borítékoljam az igen-szavazatok győzelmét.

Kiderítették, hogy az U ime obitelji elnökasszonya, Željka Markić fillérekért vásárolt telket a római katolikus egyháztól a Dubrovnikhoz közeli Šipan szigeten, ahol úszómedencés luxusvillát épített. Tomislav Karamarkoról, a legnagyobb ellenzéki jobboldali pártnak, a HDZ-nek az elnökéről – aki a hagyományos családok érdekében tartja üdvözítőnek a homoszexuálisok és a gyermekeiket egyedül nevelő (jellemzően) anyák jogainak a korlátozását –, pedig azt állítják, hogy vizet prédikál és bort iszik. Feleségétől és gyermekeitől elköltözött, minek után egy nálánál 17 évvel fiatalabb nővel él vadházasságban. Markić aktivista elnökasszony legutóbbi tévévitájában előadott érveit pedig cinikus hazugságként söprik le. Az U ime obitelji vezetője ugyanis azt állította, hogy a horvát törvények által ma is biztosított, egyneműek bejegyzett élettársi kapcsolata azonos jogokat biztosít, mint a házasság, holott ő is jól kell, hogy tudja: valójában nem. Az egyneműek például nem fogadhatnak örökbe gyereket.

Emellett az U ime obitelji sikeres Facebook-csoportjának egyik kampányképéről, ami állítólag egy csonkacsaládban, egyedülálló anyuka által nevelt kislány lelki szenvedéseit ábrázolja, a balliberális sajtó kiderítette, hogy azt egy iráni fotóstól plagizálták, és a fotó elkészítőjének semmiféle üzenete sincs a csonkacsaládok ellen.

Valamint az U ime obiteljihez hasonló nevű, ellen Facebook-oldalt, az U ime svake obitelji (Minden család nevében) is regisztáltak és a követők számában sem sokkal maradnak el.

Ma a buzikat ítélik el, holnap meg Önöket!

Írja Boris Dežulović, az egyik legfelkapottabb horvát liberális megmondóember a Globus hetilapban. A cikkből a Jutarnji.hr a kezdő oldalán idéz, sokkoló koncentrációs tábor-fotóval illusztrálva.

A szerző mondanivalójának lényege, hogy a Harmadik Birodalomban is lépésről lépésre tiporták egyre több kisebbség emberi jogait és mindez abba torkolt, hogy több millió ártatlan embert semmisítettek meg.

Idézi az eleinte meggyőződéses nemzeti szocialista párttag, majd az ellenállás ikonikus alakjává váló Martin Niemöller német teológus híres szavait: "Amikor a nácik elvitték a kommunistákat, hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat, hallgattam, mert nem voltam szociáldemokrata. Amikor elvitték a szakszervezetiseket, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam szakszervezetis. Amikor elvitték a zsidókat, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam zsidó. Amikor engem vittek el, már nem volt, aki tiltakozhatott."

A jobboldal sem nézi tétlenül az elmérgesedett kampányt. Az őket legvehemensebben támadó sajtóorgánumnak, a Jutarnji Listnek például azt róják fel, hogy a kiadójuk tetemes adótartozást halmozott fel a horvát állammal szemben. Illetve itt jön be a mi blogunk a képbe.

Behatóan foglalkoztunk a témával még a hónap elején és a Jutarnji.hr-től is átvettünk egy képet, amin az U ime obitelji aktivistái adják le a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat.

A kép átvételekor derült ki, hogy a balliberális újság munkatársa az aktivistákat ábrázoló képet: "IdiotiINLINE_612305S0" néven tárolja.

Annak ellenére, hogy személy szerint, emberijogi megfontolásból inkább a homoszexuálisok jogainak bővítését, mintsem visszafogását tartom üdvözítőnek, még sem tartom tisztességesnek, hogy Horvátország egyik, piacvezetők közé tartozó médiuma (akik egyébként önmagukat függetlenként, objektívként, pártsemlegesként deklarálják) az ország lakosságának közel az egy ötödét alapos indok nélkül leidiótázza. Különösen jelen esetben, amikor is az aláírásgyűjtők békésen éltek a demokratikus jogaikkal.

Mindezt elküldtem az U ime obitelji sajtófelelősének, majd az egyik legnagyobb jobboldali portálon, a Dnevno.hr-en, korrekt forrásmegjelöléssel lehozták, hogy a Jutarnji.hr munkatársai a belső kommunikációjukban (ám bárki által észrevehetően) leidiótázzák az aktivistákat. Még azt is megírták, hogy inkább a nemmel értek egyet, már ami a népszavazást illeti.

Bevallom, egy kicsit tartottam attól, nehogy a Jutarnji hanyag munkatársát emiatt netán kirúgják, de aggodalmam alaptalan volt: a mai napig nem javították a bakit.

Vannak ugyan dolgok amiben Horvátország előttünk jár, de szerintem az elképzelhetetlen, hogy Magyarországon hasonló esetben ne javították volna a becsületsértő képfile-nevet mondjuk a Népszabadság Online-nál, vagy akár a Népszavánál, ha minderre egy külön cikkben tér ki a Magyar Nemzet, vagy a Magyar Hírlap.

A piszkos kampány ráadásul drága, de nem tudni, hogy pontosan mennyit költenek a felek

Maga az országos népszavazás sem olcsó mulatság. Horvátországban egyébként is több, mint húsz év alatt mindösszesen a harmadik lesz. A népszavazás ellenzői azzal is példálóznak, hogy a 6 és fél millió eurós költséggel járó választás helyett a közpénznek jobb helye is lenne, hiszen a munkanélküliség rohamosan nő. A nyilvántartott munkanélküliek száma immár meghaladja a 20 százalékot. Egy kampányvitában a népszavazásban feltett kérdés ellenzői egyenesen arra hívták fel az aláírásgyűjtő civil szervezetet, hogy ha nem érik el a céljukat, fizessék ki a szavazás költségét.

A kampány a jobboldalnak azért fontos, mert a kormányzásuk alatti korrupciós ügyek még elvarratlanok, így abban bíznak, hogy ilyen, populista témákkal szerezhetik vissza elpártolt szavazóik egy részét, mint a homofóbia, illetve a szerb kisebbségi jogok megnyirbálása. Nem kizárt, hogy ha sikerre viszik ezt a referendumot, a következő lépés a kétnyelvű, latin és ciril írásmódú helységnév- és közintézménytáblák megszüntetése iránti követelés lesz. Az aláírásgyűjtés már megkezdődött.

A baloldali kormány is felvette azonban a kesztyűt, hiszen valahol nekik is jól jön, hogy az égető gazdasági kérdésekről elterelődik a figyelem.

Mint az Al Jazeera balkáni részlegének az újságírói rámutattak, a két fél kampányolásra költött pénzéről nincs adat, ráadásul a vonatkozó horvát törvények szerint senki sem kötelezi őket transzparenciára. Egy későbbi, tegnap publikált  cikkükben annyit sikerült kideríteni, hogy a kampányokra igazolhatóan 60 ezer eurónak megegyező horvát kunát költöttek, ami nyilvánvalóan jóval kevesebb a ténylegesnél.

December 1-je közeleg. Személy szerint továbbra is jobban örülnék, ha a kisebbségi jogokat, jelen esetben a homoszexuálisokét nem csorbítanák (ha valaki észérvekkel, akár kommentben, akár e-mailben meggyőz ennek az ellenkezőjéről, ígérem, hogy külön posztban lehozom álláspontját), de mindezt majd vasárnap eldöntik a horvát választók.