Horvátországban sajnos nem rózsás a helyzet. Súlyos gazdasági gondokkal küzd déli szomszédunk és a szociáldemokrata SDP vezette balközép, ún. Kukuriku-koalíció sem áll a helyzet magaslatán. (A Kukuriku nevet a kormányszövetség arról a vendéglőről kapta, ahol a pártok vezetői megállapodtak.)  Magyarországot ráadásul a Mol, mint az INA legnagyobb befektetője révén is érinti a horvátországi helyzet, hiszen a Mol és az INA, mint a két ország legnagyobb cégeinek a sorsa jelentős befolyással bír mindkét ország gazdaságára.
Az egyik piacvezető horvát lap, a Večernji List újságírója, Gojko Drljača mai publicisztikájában eléggé szemléletesen felvázolja, hogy milyen súlyos a válság:

"

Már nem kérdéses, hogy a kormánykoalíció, sőt annak a vezető pártja, az SDP is az összeomlás határán áll. Valamit sürgősen tenni kellene, mert a Horvátországot vezető elit a csőd felé sodorja az országot.

Azt meg már józan ésszel fel sem lehet fogni, hogy a gazdasági miniszter, Ivan Vrdoljak nem akarja kiadni azt a tanulmányt – amelyik az INA súlyos, Mol-menedzsmentnek felróható veszteségeiről szól–, magának a górcső alá vett cégnek, az INA felügyelőbizottsága elnökének, Siniša Petrovićnak.

Mindez azonban a horvát kormány teljeskörű alkalmatlanságának ékes bizonyítéka. Siniša Petrović ugyanis Zoran Milanović miniszterelnök barátja, egyben hivatalosan megbízott tanácsadója, akire a kormányfő személyesen bízta rá az INA felügyeletét. Skizofrén állapot, ha Vrdoljak gazdasági miniszter benne sem bízik meg.
Mégis, hogyan tagadhatja meg egy miniszter, hogy a McKinsey és az Umičević-féle jelentést – amelynek a honoráriumát a mi adófizetői pénzünkből fizették ki –, ne adja ki főnökének, a miniszterelnöknek? Valami ilyesmit monhat neki Vrdoljak gazdasági miniszter: "Figyelj öreg, nem adhatom ki neked a nemzeti érdekből kulcsfontosságú dokumentumokat, mert megmutatod annak a régi haverodnak, Petrovićnak, aki a magyaroknak adja le a drótot."?

Ivan Vrdoljak gazdasági miniszter és Zoran Milanović miniszterelnök - Fotó:Slavko Midžor/PIXSELL

Az is a kormány tesze-tosza tehetetlenségéről tesz tanúbizonyságot, hogy a stratégiai nemzeti olajcég, az INA ügyében immár két éve nem tudott megállapodni a Mollal, vagyis a koalíció a mandátuma felét elpazarolta e fontos kérdés megoldása helyett.

A vezető kormánypártot, a szociáldemokrata SDP-t ráadásul az európai parlamenti választáson is tönkreverték – ám megújulásra, beleértve Milanović miniszterelnök leváltását –, egyszerűen képtelennek tűnnek. Tonino Picula, jelenlegi brüsszeli EU-képviselő tűnik a kevés számításba vehető alternatívának, ám az egyetlen, mérhető "érdeme", hogy ki nem állja őt Milanović. Egyébiránt egy lózungokat puffogtató, ám mély mondanivaló nélküli politikus, aki alkalmatlan bármiféle pártmegújításra.

Talán komolyabb kihívó, a "rijekai lobbi" erős embere, a nemrég menesztett pénzügyminiszter, Slavko Linić. Ha igaz, hogy Linić rijekai bázisában (a veterán politikus a kikötőváros polgármestere volt, kapcsolatrendszere oda köti, ezért beszélnek a horvát közéletben az ő rijekai lobbijáról) Milanović miniszterelnök kényelmes munkaszokásairól beszélt, valamint arról, hogy nincs sok fogalma a költségvetési kérdésekről, akkor viszont érthető, hogy magát Linićet miért csak egy korrupciógyanús botrány miatt mentette fel és nem azért, mert bűn rossz monetáris politikát folytatott…

Mai sajtóhír, hogy a miniszterelnök sógornője rendkívül kedvező hitelhez jutott a tulajdonában álló autómosodája révén. Ezek szerint hónapokig tartó cirkuszolás elé nézünk a kormány morális mélységeiről való papolással egybekötve, vagy mégis csak pont kerül ennek a társaságnak a béna kormányzására?